A Kezdetek...
A „fűszerek királynője” Nyugat- és Közép- Ázsiából származott. Kultúrtörténete megközelítően ötezer éves.
„Hérodotosztól tudunk róla, hogy az egyiptomi piramisokat építő rabszolgák között munkaképességük fokozására rendszeresen nagy mennyiségű fokhagymát osztottak ki. Az egyiptomi orvosok nyilván tudták, hogy a fokhagyma csökkenti a megbetegedések számát, visszaszorítja a fertőzéseket.”
/ Pákozdi Judit: 150 hagymaétel/
A fokhagyma szó az 1395 körül keletkezett Besztercei szójegyzékben fordult elő először „Alium: fog hagma” formában. A Magyar nyelvtörténeti szótár 1527-ből „Allium fokhagmath” alakban említi. Összetett szó. Az előtag valószínűleg azonos a fok főnévvel, amelynek jelentései között ‘ízecske, rész,gerezd’ is előfordul. A régi öregek Makón fokhajmának mondták.
Ilyenek vannak:
Lippay János 1664-ben kiadott Posoni kert című munkájában két fokhagymafajtát említ: „Eggyik őszi, másik ki-keleti, vagy nyári. Az őszit azért nevezik annak, hogy őszszel ültetik el. A másokat, hogy ki-keletkor.”
Makón mindkettőt termesztik. Az őszi, nagyobb méretű, de lazább húsú. Még ősszel, legkésőbb karácsonyig eladják, utána hamar kipuhul, „kifújja magát”.
A tavaszi fokhagyma kemény, elálló, jól tárolható, ízét-zamatát sokáig megtartja.
Az őszi fokhagyma
Az őszi fokhagymát, mint a neve is mutatja, ősszel vetik (szeptember végén-októberben) megfelelően előkészített talajba. Külsőre nagyobb, mint a tavaszi fokhagyma, színe kicsit sárgásabb, eltartható körülbelül december végéit utána kipuhul.
A vetőmag szükséglete körülbelül 1100 kg/ha
Ez függ:
- a hagyma méretétől
- vetés sűrűségétől
De Makón körülbelül így számolnak ezzel a mennyiséggel.
Júniusban szedik fel.
A tavaszi fokhagyma
A tavaszi fokhagymát januártól március végéig vetik, amilyen hamar az idő csak engedi. (fagyott föld, stb). Ez a fajta sokkal elállóbb, mint az őszi társa, egészen a következő év áprilisáig felhasználható, anélkül, hogy vesztene a frissességéből. Méretre kisebb, fehérebb és finomabb felépítésű.
Vetőmag szükséglet: 700 kg/ha
Július közepe táján kezdik betakarítani.
A fokhagyma tárolása: úgynevezett kertészcsomóban történik és csak a vetés/eladás előtt szokták megpucolni.
Gyógyhatása
„ A fokhagymát az ételek, húskészítmények ízesítése mellett szintén alkalmazták gyógyításra, egészségmegőrzésre. Rendszeresen fogyasztották érelmeszesedés ellen. Fogfájás enyhítésére, mézzel meghűlés, torokfájás gyógyítására, megelőzésére. Ismerték a bélbántalmakat mérséklő, fertőtlenítő és féregűző hatását. A hagymát erősítő ételként is fogyasztották.”
/Dr. Hajdú József: A hagyma gyógyhatásának tapasztalatai/
A természetgyógyászok napjainkban a koleszterin csökkentésére, vérrögképződés megelőzésére, rák megelőzésére, vérnyomás csökkentésre, gombás fertőzések, vírusok és baktériumok ellen ajánlják. Érzékeny gyomrú és bőrű egyének, terhes és szoptató anyák azonban nyers hagymát óvatosan fogyasszanak!
„Biokertészek a fokhagymát növények közé ültetve rovarriasztónak és vízzel kioldott levét baktériumos, gombás növényi betegségek permetezőszereként használják.”
/Tamás Enikő: Biokertészek könyve/
